A Ford Mustang Mach E megosztó autó, amíg az ember nem látja közelről. Szinte bárkinek említettem ugyanis, hogy az amerikai márka első tisztán elektromos modelljét tesztelem, mindenkinek megvolt róla a véleménye. Egyaránt találkoztam elismerő hümmögéssel, illetve a régen mindent jobban csináló világot visszasíró fejcsóválással. Utóbbi vélemény képviselői rendre rámutattak, hogy az igazi Mustang vényolcas, benzines, üvölt mint a sakál és egyébként is maga a férfiasság szimbóluma, ehhez képest ugye ez valami faölelgető villanyautó, hát mit keres rajta a Mustang embléma?!
A Ford Mustang Mach E nem terepjáró, de nem jött zavarba a komfortzónáján kívül sem (Fotó: Leskó Ádám)
Érdekes módon ez a vélekedés az esetek többségében a másodperc töredéke alatt oszlott szét, amikor a kétkedő ismerőseim a saját szemükkel láthatták a látványos megjelenésű autót, amelyet rendszertanilag crossover SUV-nak kell tekinteni. Ezt egyébként magam is alátámaszthatom, mert az első fotók láttán még én sem értettem, mi szüksége volt a Fordnak erre, de az első élő találkozásnál rájöttem, hogy a Mustang Mach E szépségét valamilyen furcsa okból kifolyólag tényleg nehézkes fotókon visszaadni. Sokkal jobban néz ki, ha a saját szemünkkel látjuk, egyszerűen jobban érvényesülnek az ívek, a formák, a legendás névadót megidéző elemek találkozása a modern idők vonalvezetésével.
A külső egyértelművé teszi: ez valóban egy Mustang
Bár az autó karaktere köszönőviszonyban sincs az izomautók között ikonnak számító Ford Mustanggal, a rokonság első pillantásra is egyértelmű: az orr kialakítása és a fényszórók egyértelműen megidézik a nagy elődöt, bár a motorháztető már íveltebb, nem lapos ebédlőasztal, mivel így jobban passzol a kupésított formavilághoz. Rögtön pontosítanék is, nem motorháztető, hanem gépháztető, mivel a Mustang Mach E villanymotorja már nem ott található, ahol egy belső égésű erőforrást keresnénk, hanem a tengely felett. A hűtőrács eltűnt, a helyét színre fújt elem foglalja el, a közepén a jellegzetes vágtató lóval.
Majdnem ötméteres autóról van szó, 4713 milliméteres hosszúsággal, 2984 milliméteres tengelytávval, 1881 milliméternyi szélességgel és 1625 milliméteres magassággal. Egyből feltűnik, hogy milyen alacsony bő másfél méterével, ami viszont élőben egyáltalán nem érződik rajta, még úgy sem, hogy nem egészen 15 centire van a talajtól az alja, amivel konkrétan alacsonyabban ül, mint a lapos izomautónak gondolt klasszikus Mustang.
Szépek az ívei, jól áll neki a hirtelen lecsapott hátsó, ami csak tovább erősíti a kupés életérzést. Hunyorítva kissé japános az érzés, de a jellegzetes hátsó lámpák még a vágtató ló embléma nélkül is egyértelművé teszik, hogy egy Mustanggal van dolgunk. Egy ilyen karakterű autónak kifejezetten jól áll a tesztautó vörös színe, több kollégával egyetértve megállapítottuk, hogy Mustang Mach E-t vétek unalmas városi rejtőszínekben - fehér, ezüst, sötétkék - rendelni. Bár alaposan megnézik az utcán, nem úgy hivalkodik, mint az olyan prémiumautók, amiket általában mindenféle illegális tevékenységet végző alakokkal szokás összekapcsolni.
Oldalról talán a legkevésbé karakteres a látvány, de így sem csúnya a Mustang Mach E (Fotó: Leskó Ádám)
Az ajtók az ablakkeretbe simuló gombok megnyomásával nyithatóak, sajnos, az első fókuszcsoportok nyomására a Ford kénytelen volt az első ajtókra kis műanyag fogantyút berhelni, mert többek szerint kényelmetlen volt nélkül a nyitás. Nagy kár érte, mert ez a kis kapaszkodó ront a látványon, nagyon érződik rajta, hogy az eredeti terveken még nem szerepelt. Hátrafelé elkezd szűkülni az utastér, a formatervet azonban a "hozott is ajándékot, meg nem is" jegyében oldották meg, a hátsó ablak fölé enyhén kinyúló elemmel, amitől álló helyzetben is érződik az autó dinamikája. Viszonylag nagy a tengelytáv, mi szintén tovább fokozza ezt az érzetet, szépek az autó oldalán hullámzó ívek és bemélyedések, látványos kiállást kölcsönözve ezzel az autónak.
A Mach E belseje láttán sárgulnak a Teslások
A Ford Mustang Mach E-vel nem kisebb célja volt a Fordnak, mint félreérthetetlenül jelezni a világ számára, hogy ők is megérkeztek az elektromos autók világába. Ezért lett a Mustang típusnév az alap, amivel megalapozták a villanyhajtású Fordok jövőjét. Jelentős vállalás, amit nem lehet félvállról venni, ez pedig szerencsére a beltéren is érződik. Kiváló üléseket kapott, korrekt lábtérrel, akár hátul is, ahol csak egy picit szűk fejben a magasabb utasok számára, de ez a formával együtt járó kompromisszum. Óriási piros pont jár a tervezőknek, akik szerencsére szinte teljesen száműzték a mai autóknál annyira divatos "zongoralakk" borítást, ami a szalonban jól mutat, de azonnal rusnya ujjlenyomat-mágnes lesz belőle. Itt ilyen nincs, van helyette bőrborítás - szerencsére az is csak érzéssel - némi mintás műanyag, illetve a fedélzeti B&O hangrendszer szürke szövetborítású hangszórói, amelyek a két visszapillantó között végig áthúzódnak a műszerfalon.
A belső teret uralja a 15 hüvelykes érintőképernyő (Fotó: Ford)
Ezt azonban valószínűleg csak kevesen fogják nézegetni, a belső teret ugyanis egyértelműen uralja a középkonzolt helyettesítő 15 hüvelyk szélességű érintőképernyő, amit függőlegesen szereltek fel, így a sofőr is kényelmesen átéri. Emellett jóval több információ fér el rajta áttekinthetően, mintha egy sima lapmonitort pattintottak volna a műszerfalra. Praktikus az érintőképernyő aljába beépített fizikai tekerő és nyomógomb, amivel a hangerőt lehet szabályozni, kár, hogy erősen bazári hatása van a krómszínű festéssel. Design szempontjából viszont ez az autó leggyengébb pontja, hát ennél nagyobb bajunk sose legyen.
A sofőr elé egy kisebb digitális kijelző került, amelyen a legszükségesebb információkat látjuk csupán. Innen csupán egy dolgot hiányoltam: nem mutatja a visszatöltést, csak komolyabb hackelés és egy külső applikáció közbeiktatásával. Van egy úgynevezett Breaking coach funkció, ami minden fékezés után megmutatja, hány százalék energiát sikerült visszanyerni, de ez mégsem ugyanaz, mint amikor egyből látjuk, hogy megindul a visszatöltés. Apróság, de nem lenne rossz, ha ezt egy szoftverfrissítéssel lehetővé tennék a jövőben. HUD az nincs, azaz nem lehet kivetíteni a legfontosabb információkat a szélvédőre, de erre nincs is nagy szükség, pontosan ezt a célt szolgálja a sofőr előtti kisebb képernyő.
A legfontosabb funkciók, például a klímavezérlés azért kaphatott volna szintén fizikai kapcsolókat, de szerencsére a Ford fedélzeti számítógépének - a megújult SYNC 3 rendszerrel - a grafikus felülete kifejezetten szépre és áttekinthetőre sikeredett, olyannyira, hogy, bár Android Auto és Apple Carplay funkció is lehetővé teszi, hogy az okostelefonunk képét kitükrözzük az érintőképernyőre, azok annyira csúnyán jelennek meg az autó saját kezelőfelületéhez képest, hogy én bizony az első próba után kikapcsoltam és maradtam a Ford sajátjánál. Üdítően szokatlan ez az autóiparnak abban a szegmensében, ahol bizony jócskán le vannak maradva a más jellegű digitális eszközök UX-éhez képest. A már említett B&O hangrendszer teszi a dolgát, nagy csodát nem kell tőle várni, de arra bőven jó, hogy a kedvenc Spotify-listánkat hallgassuk vezetés közben.
A vezetéstámogató rendszer kettes szintű önvezetést tesz lehetővé, azaz van sávtartó automatika és adaptív tempomat is, mindkettő rendben van, egyedül a balesetek megelőzését szolgáló ütközéselkerülő fékautomata működése lett picit zavaróbb a kelleténél, mert a belvárosi dugóban araszolva is gyakran beriasztott, ha túl közel mentem az előttem állóhoz. Kikapcsolni ugyan lehet, de ezzel meg pont a lényeg vész el, bízom benne, hogy a szoftverfrissítésekkel majd ezt is lehet finomhangolni a jövőben.
Hátul 402 literes csomagtér áll a táskák és szatyrok rendelkezésére, ami ugyan nem kategóriaelső, de szégyenkezni sem kell miatta. A csomagtartó ajtaja jó magasra felnyílik, így könnyű bele pakolni, a hátsó ülések ledöntésével pedig még a karácsonyfa elszállítása sem okozott gondot. A csomagtartó a távirányítóról is nyitható, akinek pedig ez számít, rendelhető hozzá "láblengetős" zárás is. Az első csomagtér - amit a front és a trunk szavak összevonásából frunk-nak nevezett el valami marketingzseni, akinek ezúton küldenénk az alábbi számot - méretéről nincs adat, de sokat elárul, hogy a Ford leginkább azt domborítja ki, hogy hűtőtáskának is használható, pohártartóval és az olvadó jég maradványainak könnyű eltávolítását lehetővé tévő lefolyóval.
Összességében szépen és egységesen összerakott a belseje, ami láttán egy Tesla-tulajdonos ismerősöm annyit mondott: "ehhez képest a Tesla beltere céllövöldés bóvli", amivel talán mindent elmondtunk, amit érdemes tudni ezzel kapcsolatban.
Nem gyorsul, teret vált
Aki vezetett már elektromos autót, annak nem újdonság a meghökkentő gyorsulás, hiszen a teljes nyomaték (580 Nm - ezt azért lehet egy picit ízlelgetni), a Mustang Mach E azonban igazán testközelivé teszi ezt az élményt. Három vezetési módból lehet választani: Whisper, Active és Untamed. Utóbbi a legerősebb, ugyanakkor ennél a legmagasabb az energiavisszanyerés, azaz az úgynevezett rekuperáció mértéke is. Lehet vele szórakozni, de az ember végül úgyis megunja, amikor rájön, hogy már a Whisper mód is bőven elég egy tempós előzéshez vagy a pirostól való dinamikus meginduláshoz. Az elektromos gyorsulás csodája azonban főleg nagyobb sebességnél válik kézzelfoghatóvá. Az autó ugyanis 150-ről is szinte ugyanúgy gyorsul 170-re, mint 20-ról 40-re. Papíron 6 másodperc körül gyorsul álló helyről 100 km/h sebességre, ami szép teljesítmény egy 2,2 tonna körüli autótól.
A Mustang-érzés elöl a legerősebb, ezt a képet sokan fogják látni a visszapillantójukban (Fotó: Leskó Ádám)
Kifejezetten kellemes vezetni, egyedül bizonyos fekvőrendőröknél érződik, hogy az első és a hátsó tengely elég távol van egymástól, ilyenkor a kelleténél jobban megdobja az utasokat, egyébként a futómű is jól sikerült, persze ez nem csoda, a Ford már többször megmutatta, hogy ezen a téren is tud nagyot gurítani, elég csak a Ford Fiesta ST-re gondolni.
Ami a hatótávot illeti, a Mustang Mach E kétféle akkucsomaggal kapható. Az alap a 75 kWh teljesítményű változat, amely 450 kilométeres hatótávot ígér, a hátsókerekes változatnál, de az Extended Range verzió már 600 WLPT szerinti kilométerre is képes. A teszt során az összkerekes, kisebb csomagos verziót próbálgattuk, ez egy töltéssel WLTP szerint 420 kilométert tud, a hidegebb téli időben azonban valószínűleg inkább az EPA szerinti 338 kilométeres hatótáv lesz a mérvadó. Utóbbi ebben a kategóriában már lassan kevésnek fog számítani, az Extended Range hatótávja viszont tisztességes, ráadásul a fedélzeti számítógép is viszonylag megbízhatóan jelzi, hogy mennyi maradt még az akksiban, így a hatótávpara rémétől sem kell tartani.
Ami a töltést illeti, a gyári adatok szerint szűk 8 óra alatt tölthető fel Type2-es töltővel, ez valószínűleg fedi a valóságot, 20 százalék környékéről 96 százalékra ugyanis nagyjából 5 óra alatt tudtuk feltölteni utcai töltőoszlopról.
A jellegzetes Mustang-lámpát vízszintes csík vágja át (Fotó: Leskó Ádám)
Ha a kedves olvasónak is feltűnt, hogy a cikkben lépten-nyomon a Teslával hasonlítottam össze a Mustang Mach E-t, az nem véletlen: az árazása is mutatja, hogy ez az autó bizony Tesla-gyilkosnak készült. Az alapmodell 20,5 millió forintba kerül, a full extra ára 26,5 körül alakul. Ebből persze lejön még az állami támogatás, de azért ez így sem kevés pénz. Ha viszont a prémium kategória felől nézzük, márpedig ez az autó bőven oda tartozik, mindjárt sokkal barátságosabb képet fogunk látni, a 30 milliónál is drágább modellekhez képest. Lehet, hogy azokban picit több a high end hangfal, a bőr és a plüss, de őszintén szólva, a Ford Mustang Mach E tulajdonságai, minősége és képességei ismeretében arra számítanék, hogy, akárcsak nagynevű benzines elődjéből, ebből is sokat fogunk majd látni a hazai utakon is.