Hirdetés

Toyota Rav 4 PHEV teszt: kiváló autó, de megkérik az árát

|

A Toyota közepes SUV-ja az ötödik generációra érett be igazán.

A Toyota RAV4 - azaz, a Hepburn-féle átírás szerint Toyota Ravufō - típus már közel harminc éves, de persze igazságtalanság lenne az 1994-ben debütált terepjárót összehasonlítani a mai, ötödik generációs modellekkel. A második-harmadik-negyedik generáció már közelebb áll a mostani RAV4-ek stílusához, de a típus annyit változott az évek során, hogy az egyes nemzedékek között szinte alig találni közös pontot vagy bármiféle hasonlóságot.

Terepen is kipróbáltuk a Toyota RAV4 PHEV-t, nem jött zavarba egy kis sártól (Fotó: Leskó Ádám)

Terepen is kipróbáltuk a Toyota RAV4 PHEV-t, nem jött zavarba egy kis sártól (Fotó: Leskó Ádám)

Az ötödik generációt a 2018-as New York-i Autószalonon mutatták be, egyik érdekessége, hogy több márka és típusnév alatt is lehet találkozni vele, Kínában például Toyota Wildlandernek hívják, a Suzuki Across néven pedig Magyarországon is szembejöhet, igaz, ez utóbbi változat kissé eltér a Toyota stílusától, de nem nehéz észrevenni a rokonságot.

Visszafogott külső, komoly belső értékekkel

A Toyota RAV4 PHEV változatát csak pár apróság különbözteti meg az ötötdik generáció egyéb modelljeitől. A legszembetűnőbb a hűtőrács, ezen kívül csak a töltőnyílás és a kék körvonalakkal ellátott logó és a sárvédőn virítő plug-in hybrid felirat árulkodik róla, hogy a típus különleges - és a poént kissé lelőve - legjobb változatával van dolgunk.

A kerékívek fekete betoldásai miatt magasabbnak érződik, de így is komoly a belső helykínálat (Fotó: Leskó Ádám)

A kerékívek fekete betoldásai miatt magasabbnak érződik, de így is komoly a belső helykínálat (Fotó: Leskó Ádám)

Az arányai közel tökéletesek, mert bár több mint 4,5 méter hosszú, nem érződik drabális batárnak, még a szűkebb városi parkolóhelyekre is gyerekjáték vele beparkolni, persze ehhez jól jön a 360 fokos kamerák képe is - erre még visszatérünk.

A kissé bumfordi negyedik generációhoz képest szögletesebb az arculata, ami kifejezetten jól áll neki, markánsabbá téve az autó megjelenését. A tesztautó természetesen minden létező extrával felszerelt, Selection VIP változat volt, ehhez jár a kétszínű fényezés is, aminek az érdekessége, hogy a kerékívek fölé is került a "másodszínből", ami optikailag magasabbnak láttatja az autót a valóságnál. Szintén a prémium felszereltség része a 19 hüvelykes alufelni, amely kifejezetten jól áll az autónak és szerencsére viszonylag icsik az egybefüggő fémfelületek, amelyek már a járdaszegély láttán összekarcolódnak.

Praktikus és kényelmes beltérben utazhatunk

A sofőrt és az utasokat igényesen kidolgozott belső tér várja, amely láttán majdnem felkiáltottam az örömtől, hogy végre egy autó, amiben el tudták engedni a mostanában kötelező zongoralakkos felületeket, amelyek mágnesként vonzzák az ujjlenyomatokat. Ehelyett bőrborítású ülések és műszerfal-borítás fogad, piros varratokkal, ami jól néz ki, a kormányon viszont zavaróak lehetnek az öltések.

A sofőr áttekinthető és praktikus műszerfalat lát maga előtt (Fotó: Toyota)

A sofőr áttekinthető és praktikus műszerfalat lát maga előtt (Fotó: Toyota)

Az ülések viszont rendkívül kényelmesek, otthonra is elfogadnék egyet fotel helyett, igaz, a bőrhöz nem ragaszkodnék, de talán idővel ez el fog tűnni az autókból, amint a gyártók rájönnek, hogy ma már fenntarthatóbb anyagokra van szükség. Ettől függetlenül, a RAV4-ben még hátul is méretes lábtér várja a magassabb utasokat is, ami nem mondható el minden hasonló méretű autóról. Mivel prémium felszereltségű tesztautóval volt dolgunk, természetesen fűthető és hűthető ülésekben utazhatunk, a sofőr pedig a kormányfűtéssel fokozhatja a komfortérzetét a hidegebb hónapokban.

A kezelőszervek is közel tökéletesek, látszik, hogy itt tényleg átgondolták, hogy melyik gomb hova kerüljön. Nincs túltolva, tényleg csak a legszükségesebb gombok kerültek a középkonzolra és a kormány bal oldalára, illetve magán a kormánykeréken is áttekinthető és ami lényegesebb, befogadható mennyiségű kezelőszerv kapott helyet. Külön öröm, hogy meghagyták a váltókart, amire ugyan gyakorlati szempontból már nincs szükség, de mégis jobb így kapcsolgatni, mintha valamilyen kreatív megoldású tárcsával vagy nyomógombokkal kellene szórakozni. A váltó mellett az üzemmódválasztó gombokat találjuk, itt választható ki a hibrid működés módja, illetve az Eco és a Sport fokozat, valamint az elektronikus kézifék kapcsolója is. A középkonzol aljára került a vezeték nélküli telefontöltést lehetővé tévő rekesz, itt találjuk az USB-, illetve a 12 voltos aljzatot is.

Ha elfogyott a töltés, akár a benzinmotorral is tölthetünk bele (Fotó: Toyota)

Ha elfogyott a töltés, akár a benzinmotorral is tölthetünk bele (Fotó: Toyota)

A sofőr előtti kijelző is letisztult és áttekinthető, egyedül a középkonzol tetejéből kimeredő héthüvelykes érintőképernyő szúrja a szemet, de az nagyon. Látszik a műszerfal kialakításán, hogy itt még nem igazán gondoltak rá, hogy valamilyen organikusabb módon helyezzék el a kijelzőt, nagyon remélem, hogy a hatodik generációra már találnak valami esztétikusabb megoldást az elhelyezésére. Ezzel azonban még ki is egyeznék, ha a képernyő tartalmával nem lenne gond. 2021-ben, pláne 2022-ben már nagyon szemet szúr, ha egy autó fedélzeti számítógépének a felülete olyan pixeles, mintha nemrég ünnepeltük volna az ezredfordulót és éppen a padlóra zuhant állunkat keresgélnénk az első generációs, alig 1 megapixeles digitális kamerák hátlapi képernyőjén nézegetve a haverok nyaralási fotóit.

Oké, ez talán túlzás, de tény, hogy a Toyota RAV4 fedélzeti rendszerének grafikája finoman szólva sem korszerű. A szoftver maga éppenséggel használható, sőt, egyes gyártók agyonbonyolított rendszereihez képest kifejezetten felhasználóbarát - leszámítva a tényt, hogy a sofőr előtti műszeregység beállításait egy különálló menüből lehet kezelni - de a felbontás annyira bántóan kilóg az összképből, hogy óhatatlanul is arra gondol az ember, hogy itt bizony valami régebbi megoldás kelhetett új életre. A modell belépő árát nézve még csak-csak kiegyezne vele az ember, de a fullextrás tesztautó lényegesen magasabb árcédulájának ismeretében már kevésbé.

Óriási, jól pakolható az 520 literes csomagtér (Fotó: Leskó Ádám)

Óriási, jól pakolható az 520 literes csomagtér (Fotó: Leskó Ádám)

Gyorsan tegyük hozzá, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen, különösen, hogy a Toyota RAV4 tágas belseje a csomagtérnél is folytatódik: alapállapotban is hatalmas, 520 literes a hátulja, ami a hátsó ülések ledöntésével óriási raktérré alakul, vízszintes padlósíkkal. A csomagtartó alatti rekesz is méretes, a töltőkábelek és az egyéb kötelező kellékeket gond nélkül el lehet itt rejteni. Apróság, de sokak számára jól jöhet a  csomagtartóból elérhető 220 voltos aljzat is.

Megdöbbentő ereje van a hibrid erőforrásnak

A Toyota RAV4 PHEV jóval komolyabb teljesítményre képes, mint az öntöltő hibrid: a tesztautó 306 lóerős, míg a "sima" hibrid változat 218 lóerőre képes. A PHEV 2,5 literes benzinmotorja 185 lóerős, ennek a teljesítménye kombinálódik az első és hátsó villanymotorokkal. Ez a gyorsuláson is érződik: míg az öntöltő változat 7,8 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet álló helyzetből, a plug-in hibridnek ugyanerre elég szűk 6 másodperc is, ami nem semmi teljesítmény egy 1,7 tonnás autótól.

Ettől függetlenül a RAV4 azért nem száguldozásra való, inkább a nyugodt, kiegyensúlyozott közlekedésre, de biztonságérzetet nyújt a tudat, hogy szükség esetén komoly erőket lehet mozgósítani, például egy előzésnél.

Jól állnak neki a szögletesebb vonalak (Fotó: Leskó Ádám)

Jól állnak neki a szögletesebb vonalak (Fotó: Leskó Ádám)

A Toyota a hibridhajtás szakértőjeként most is megmutatta, hogy érti a dolgát: a plug-in hibrid RAV4 75 kilométert tud megtenni tisztán elektromos üzemmódban, ami a napi ingázáshoz bőven elég, de ha szükséges, az üzemmódok közül választható a Charge, azaz töltési mód is, ilyenkor csak a benzinmotorral közlekedhetünk, cserébe közben töltődnek az akkumulátorok is. Ha azonban töltőoszlopot választanánk, bő két és fél órás töltési idővel számolhatunk, de lehetőség van akár konnektoros töltésre is, igaz, ilyenkor szűk nyolc óra kell a "teli tankhoz". Vegyes üzemmódban használva hatékonyan csökkenthető a fogyasztása, így főleg városban használva nagyjából 5 literrel el lehet vele járni.

Összességében a Toyota RAV4 PHEV egy remekül összerakott autó, egyedül annak a bizonyos középső kijelzőnek a felbontásán kellene javítani a következő verzióhoz. Hátra van még a feketeleves, azaz a mocskos anyagiak: ez egy drága autó: a plug-in hibrid változat alapára szűk 18,3 millió forint, a Selection VIP felszereltséggel viszont hárommillióval drágább a buli. Ehhez képest az öntöltő hibrid szűk 11 milliós ára lényeges különbséget jelent. Jó hír viszont, hogy az egy pálcával alacsonyabb, Comfort felszereltséghez is jár a legtöbb extra felszerelés, így ez utóbbi felárat meg lehet spórolni. Ha valaki szereti a kényelmet és a prémium életérzést, de nem szeret feltűnösködni, annak ideális vétel a RAV4 PHEV.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb zöld hírekről! Engedélyezd az értesítéseket és az elsők között olvashatod a legfrissebb cikkeinket e-mobilitás, okosváros és okosotthon témákban (hogy a többiről ne is beszéljünk! :)