A globális felmelegedés negatív hatásait ma már kevesen vonják kétségbe, hiszen annak nap, mint nap egyértelmű jeleit látni világszerte. Tavaly a legmelegebb évet könyvelhettük el a rendelkezésre álló adatok szerint, mióta méréseket végzünk. Ennek a legsúlyosabb hatása a jégsapkák zsugorodásán figyelhető meg, aminek folyamata riasztóan felgyorsult az elmúlt években.
Az üvegház hatású gázok légkör melegítő hatása miatt bekövetkező olvadás egyik legaggasztóbb közvetlen következménye a tengerszint emelkedése, ami ha tartósan fennáll, az veszélybe sodorhatja a part közeli lakott területeket is. Ahogy egyre inkább eszkalálódik a jelenség, egyre nagyobb mértékű a vízszint emelkedése is.
Míg az 1800-as években csak 6 centiméter, az 1900-as években már 20 centiméter volt az átlagos vízszint emelkedés. Ezekhez képest a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet munkatársa Stefan Rahmstorf tanulmánya szerint a tengerek szintje 2090-ig 50 és 140 cm közötti mértékben fog emelkedni várhatóan.
Nemrégiben Németország balti -tengeri partjai mentén aggasztó régészeti felfedezéseket tett búvárrégészek egy csoportja. A tenger mélyén egy hajdani fal részleteire bukkantak szonáros kutatás segítségével. A hosszú fal jó eséllyel komoly jelentőségű felfedezés, és valószínűleg korának építészeti csúcsteljesítménye lehetett.
A lelet többek között azt is igazolja, hogy felépülése idején egész máshol húzódtak a partszakaszok. Miután véget ért a jégkorszak, hatalmas mennyiségű jég olvadt ki, ami jelentősen megemelte a tengerek szintjét, ezáltal jókora darabot elsüllyesztve a szárazföldből. A korabeli part közeli területeket azóta több méternyi víz fedi.
Mivel szakértők egybehangzó véleménye szerint az északi-sarki jég néhány évtizeden belül szinte teljesen eltűnhet, ez a jelenség az utolsó jégkorszak végéhez hasonlíthat, mely a víz alá temette a most feltárt falszakaszt is. A leletet 10 kilométerre találták a jelenlegi partoktól, és majdnem egy kilométer hosszan húzódik. A falat alkotó 1673 kőtömb átlagosan 21 méter mélyen fekszik a tengerfenéken.
Az építményt körülbelül 10 000 éve emelhették vadászó-gyűjtögető népcsoportok, akik a jégkorszak vége felé a jég visszahúzódása miatt települhettek le a térségben. A falszakasz végül körülbelül 8500 éve kerülhetett víz alá a Balti-tenger szintjének gyors emelkedésével. A falnak valószínűleg a vadászatok során vették hasznát, úgy hogy ennek mentén terelhették a rénszarvasokat a rájuk váró vadászok elé.