Akármilyen meglepő is, a műanyag kezdetekben pont a természeti értékek megóvását volt hivatott támogatni. Az eredeti elgondolás, hogy megőrizzük a természetből származó anyagokat nem volt ördögtől való, de senki nem gondolta az első szintetikus polimer feltalálásával, hogy ezzel egy szellemet engedünk ki a palackból. Az izgalmas innovációból végül függőség lett, melynek következményei mára egyre kezelhetetlenebbé váltak.
Habár az elmúlt néhány évtizedben történtek már előrelépések annak érdekében, hogy kezeljük az egyre jobban terebélyesedő problémát, de az már tisztán látható egy ideje, hogy ezek tulajdonképpen inkább "szépségtapaszoknak" jók, és nem kezelik érdemben a problémát.
Egy újonnan megjelent kutatás azt taglalja az olajvállalatok és a velük egy érdekeltségi körbe tartozó műanyaggyártók sem gazdaságilag, sem műszakilag nem képesek fenntartható megoldást találni az újrahasznosításra. Ezt persze nem kötik az orrunkra, és az erről szóló diskurzust inkább az úgynevezett "zöldre festés" vagy " zöldmosás" irányába terelik.
A Center for Climate Integrity Research (CCI) által készített jelentés és a nemrégiben nyilvánosságra hozott belső dokumentumok együttese akár egy első lépés is lehetne az ágazat számonkérése felé. A CCI szerint a legfontosabb azt lenne, hogy minél hamarabb beismerjük a probléma létét, annak ránk nézve minden kellemetlen aspektusával együtt. De ez csak egy nulladik lépés lenne, az elindulás a megoldás irányába.
A szerzők szerint a műanyaggyártóknak be kell ismerniük, hogy hosszú évtizedeken át félrevezették a nyilvánosságot. Hazug kampányokat folytattak, amik időközben az oktatásba is beszivárogtak. Nemzedékek nőttek úgy fel, hogy az ágazat ferdítéseivel, hazugságaival találkoztak csak, és mára egy teljesen fals narratívából kifolyólag sokkal fenntarthatóbbnak gondolják a műanyag használatát, mint amilyen valójában.
Ezek a stratégiák lehetővé tették az egyszer használatos műanyagipar terjeszkedését, miközben elkerülték a hulladék és az abból származó szennyezés hatékony kezelését célzó szabályozást. Az ellentmondás abban mutatkozik meg leginkább, hogy a fenntarthatóság szajkózása mellett évről évre több műanyagot gyártunk.
A mindennapi termékekben használt több ezer különböző típus miatt a műanyagot drága összegyűjteni és szétválogatni. Ráadásul már egy-két használat után elkezd bomlani, és minden egyes újrafelhasználáskor egyre szennyezőbbé válik. Mindezek ellenére az újrahasznosítást népszerűsítő kampányok egymást érik, amikben persze nem mutatják meg nekünk a jelenség fonákját.
A jelentés a műanyaggyártók elleni panaszok egyre növekvő listáját gyarapítja, beleértve egy 2022-es kaliforniai vizsgálatot. Két cégóriást, az ExxonMobilt és a Pepsi co-t akik élenjárnak a műanyagszennyezés kialakulásában, beperelt New York állam a fenti mechanizmusok miatt.
Azt azonban a CCI kutatása is kijelenti, hogy nem teljesen veszett ügy az újrahasznosítás, csak teljesen máshogy kell hozzáállnunk. Elsődlegesen azzal tehetünk a legtöbbet, ha mellőzzük a használatát ott, ahol ez lehetséges. Az egyszer használatos műanyagokat viszont gyakorlatilag teljesen ki kellene vonni a forgalomból, ahhoz, hogy egy-két évtizeden belül ne öntsön el minket a szemét. Továbbá támogatni kell azokat a gyártókat, akik vállalják, hogy csak újrahasznosított műanyagot használnak termékeikhez.
Az európai műanyag-stratégiája értelmében a cél az, hogy 2025-re 10 millió tonna újrahasznosított műanyag kerüljön az EU termékeibe, ami még mindig kevesebb, mint a fel annak, amit évente gyártanak.