Az emberi civilizáció egyik igazán jelentős innovációja a 19. század második felében a műanyag volt. Az először főként csomagolóanyagnak használt matéria idővel forradalmasította a sorozatgyártást, a gyártási technológiákat, és szép lassan tulajdonképpen az összes iparágat. Végül a nyakló nélkül használt anyag - ahogy az várható volt - igen nehezen kezelhető problémává terebélyesedett az elmúlt évszázad során.
Az apró részecskék, amik lassan elborítják az egész bolygót, ma már mindenütt megtalálhatók: konyhasóban, gabonafélékben, emberi véráramban, palackozott vízben, esővízben, tengeri-, sőt édesvizeinkben is. Most azonban egy kutatás során olyan helyen találtak mikroműanyagot, ahol korábban soha nem kereste volna senki: emberi és állati herékben.
Egy kutatás során 23 ember és 47 kutya heréit vizsgálták meg boncolással. Az állatokon és az elhunyt embereken végrehajtott vizsgálat kimutatta, hogy valamennyi vizsgált alany szaporítószervében találtak kisméretű műanyag részecskéket.
Ez, habár új felfedezés, tulajdonképpen nem okozott különösebb megütközést a tudomány világában, hiszen méhlepényben, anyatejben és újszülöttek szervezetében is kimutatták már plasztik szemcsék jelenlétét. Viszonylag keveset tudunk még arról, hogy ezek jelenléte hogyan befolyásolja az emberek általános egészségi állapotát, de hozzáértők nem tartják elrugaszkodottnak azt a feltételezést, hogy a jelenség negatívan befolyásolhatja a nemzőképességet.
A kutatásban szereplő férfiak 16 és 88 év közöttiek voltak haláluk időpontjában, és 2016-ban végezték el rajtuk a szükséges vizsgálatot, a kutyák pedig ugyanebben az évben voltak ivartalanítás alanyai. A vizsgálat elvégzéséhez a kutatók feloldották az alanyok szövetmintáit, hogy laboratóriumi eljárásokkal pontos képet kapjanak a műanyag jelenlétéről az emberi és állati herékben.
A vizsgálat nemcsak igazolta a feltételezést az összes vizsgált minta esetében, de azt is kiderítette, hogy a humán mintákban a keresett anyag koncentrációja átlagosan háromszorosa az állati mintákhoz képest. A leggyakoribb talált anyag a csomagolásokhoz használt polietilén volt, utána pedig a polivinil-klorid, amelyet a műanyagpalackoktól kezdve a fűtési csövekig számtalan helyen alkalmazunk környezetünkben.
Mivel az emberi heréket tartósításnak vetették alá, így azokon értékelhető számossági vizsgálatot nem lehetett elvégezni, azonban a kutyák szaporítószervén végzett teszt azt mutatta, hogy a PVC-vel erősebben szennyezett mintákban alacsonyabb volt a spermiumszám. További kutatásokra van szükség az összefüggés bizonyításához, de a jelek egyértelműen ebbe az irányba mutatnak.
A nyugati világban régóta jelen van az a civilizációs probléma, hogy a férfiak átlagos spermiumszáma a felére esett vissza. Ezzel kapcsolatban a légszennyezettséget és a növényvédő szereket hibáztatják a szakemberek, ami valószínűleg többé-kevésbé igaz is, ám most úgy tűnik, hogy a mikroműanyag is bekerült a képletbe.
Nem ez egyébként az egyetlen olyan vizsgálat, mely ezt az összefüggést vizsgálja. Egy kisebb, tavalyi kínai kutatás során szintén találtak mikroműanyagokat hat emberi herében és 30 szaporítóanyag-mintában.