A méhek számának csökkenése világszerte aggasztja a tudósokat, a méhkolóniák összeomlása sajnos olyan gyakori, hogy még külön neve is van. A Colony Collapse Disorder (CCD) hátterét egyelőre vizsgálják, de valószínűsíthető, hogy a légszennyezés és a klímaváltozás is közrejátszik a beporzó rovarok - az általunk fogyasztott növényi táplálék nagyjából egyharmada nem teremne meg nélkülük - számának csökkenésében.
A méheket egyre inkább fenyegeti a légszennyezés és az urbanizáció (Fotó: Unsplash/Dmitry Grigoriev)
A nagy-britanniai Brightonban még 2019-ben merült fel egy különös ötlet - a vélhetően részben magyar származású Robert Nemeth önkormányzati képviselő révén - amellyel a városokba tévedő, a családjaiktól elszakadt méheknek kínálnának esélyt a túlélésre. A megoldást a Green & Blue nevű formatervező cég különleges kialakítású tégláiban látták.
A Bee Brick lényege, hogy az egyébként szabványos méretű téglákon apró odúkat alakítanak ki, ahol a méhek menedéket találhatnak. A tégla alapanyaga újrhasznosított betonból van, a nyílások pedig természetesen csak a külvilág felé nyitottak, azaz a méhek nem juthatnak be ezeken keresztül a lakásokba. A mesterséges odvakban áttelelhetnek, ha a nyílást viasszal, sárral vagy növényi törmelékkel betömik, ez a természetben is hasonlóan működik.
A különleges kialakítású Bee Brick lényege, hogy menedéket nyújtson a méheknek (Fotó: Green & Blue)
A fejlesztésről beszámoló DesignBoom arra is rámutatott, hogy a magányos méhek az emberre csaknem teljesen ártalmatlanok - kivéve, ha valaki kifejezetten támadólag lép fel velük szemben - így nem kell félteni tőlük a gyerekeket és a háziállatokat.
A brightoni rendelet szerint a különleges téglákat minden ötemeletesnél magasabb új épületnél alkalmazni kell majd, kiegészítve olyan rekeszekkel, amelyek kisebb madarak, például seregélyek számára nyújtanak menedéket.
Ez szuper ötletnek hangzik, a dizájnos téglák jól néznek ki, ráadásul a használatukkal hozzá lehet járulni a méhpopulációk megmentéséhez.
Igen ám, de akad egy kis gond. A The Guardian múlt heti cikkében mutatott rá, hogy több tudós és kutató is felszólalt a Bee Brick használata ellen, mivel attól tartanak, hogy azok alkalmazása nem, hogy segítené a méheket, hanem még árthat is nekik. Egyes szakemberek szerint az apró odvak csak akkor jelenthetnek megoldást, ha azokat rendszeresen kitisztítják, ugyanis, ha felgyűlik bennük a kosz, az vonzana olyan atkafajtákat, amelyek veszélyesek lehetnek a méhekre, emellett a kis lyukak könnyedén fertőzési gócpontokká is válhatnának.
Dave Goulson, a University of Sussex biológiaprofesszora egyenesen odáig ment, hogy greenwashingot kiáltson. A szakember szerint "áltatjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy ha egy-egy ilyen téglát minden házba beépítünk, azzal megoldódik a biológiai sokszínűség problémájának kérdése."
Ha a méheket akarjuk segíteni, ültessünk inkább virágokat
- tette hozzá Sebastian Worms, a University of Louvain kutatója, aki szerint a téglákat inkább arra lehetne használni, hogy kisiskolásoknak elmagyarázzák a segítségükkel, hogyan élnek a méhek. Worms is attól tart, hogy a méhek számára akár negatív hatása is lehet, ha a téglákon létrehozott lyukakat nem tisztítják megfelelően.
Lars Chittka, a Queen Mary University ökológusa szerint azonban a méhek kifejezetten higiénikus élőlények, ezért nem gond, ha nem tisztítják a lyukakat, mert a rovarok el tudják dönteni, hogy számukra elfogadható tisztaságú-e a kinézett odú, illetve az ezzel járó kockázatokat is kezelni tudják, bizonyos mértékig.
Mint látható, megosztó témáról van szó, amelyet a szabadidejében méhészkedéssel is foglalkozó Robert Nemeth úgy foglalt össze: "ha 100 méhésznek felteszünk egy kérdést, 101 különböző választ kapunk rá".