Az 1990-ben bemutatott Ford Explorer tipikus amerikai autó, ami a karakterisztikáját, méreteit illeti. Európából, pláne Magyarországról nézve lenyűgözően nagy, holott a tengerentúlon ez a Ford kínálatának a közepét jelenti, létezik nála kisebb SUV is, Expedition néven pedig még nagyobb is. Mi most a hatodik generációs Ford Explorer plug-in hibrid (PHEV) változatát teszteltük, abból is a Platinum felszereltségű verziót.
Ez nem hold...ez egy űrállomás!
A Star Wars vonatkozó mondata Han Solo szájából hangzik el, aki így tiszteleg a Halálcsillag méretei előtt. A Ford Explorer hasonló hatást kelt az amerikai monstrumokhoz nem szokott szemeknek. Tény, hogy jókora autóról van szó, több mint öt méter hosszú (5063 milliméter), 2285 milliméter széles és 1783 milliméter magas. Ehhez közel 2,5 tonnás önsúly társul, amivel a Ford Explorer a hazai utak egyik legnagyobb szereplője, a személyautók között. A tervezők azonban néhány ügyes optikai trükkel elérték, hogy távolról mégse érződjön a címben is említett tanknak.
Így néz ki közel 2,5 tonna és 450 lóerő (Fotó: Andersen Dávid)
A nagysága megkérdőjelezhetetlen, gyengébb idegzetűek nem biztos, hogy neki mernének vágni egy belvárosi túrának a volánja mögött. Kitölti a sávokat, és a parkolóhely-vadászat is feladja a leckét a sofőrnek, mert itt már tényleg figyelni kell arra, hogy megfelelően nagy méretű placcot találjunk neki, szerencsére viszont van benne parkolóasszisztens, így legalább nem nekünk kell foglalkozni vele, hogy a barátságos batárt cipőkanál segítségével bepattintsuk a parkolóba.
Hátulról érződik igazán az amerikai vérvonal, ez talán az autó legszögletesebb része is. Érdekesség, hogy bár a lökhárítók alatt két dupla kipufogó is meredezik a külvilágba, ez csupán szemfényvesztés, a valódi kipufogónyílás a fenéklemez alatt lapul.
Európában csak az plug-in hibrid EcoBoost változat kapható az Explorerből (Fotó: Andersen Dávid)
A Platinum változat hatalmas krómozott hűtőrácsára - az ST Line csomag feketét kapott - akkora Ford-embléma került, hogy szinte frizbinek is használhatnánk, ennek ellenére az Explorer nem érződik fenyegető gengszterautónak. Ehhez hozzájárul a tesztautó világosbarna metálfényezése is, ami jól eltalált árnyalat, ugyanis nem túl hivalkodó, de éppen elég ahhoz, hogy az autó kilógjon az egyenszürke (ezüst, fehér, fekete) autórengetegből.
Belül egy kisebb garzonlakás található
A Ford Explorer belseje még a nagyobb autókhoz szokott sofőrök és utasok számára is meglepően nagy. Elől kényelmes fotelek, hátul egy szinte kanapénak is beillő üléssor fogadja a beülőket, sőt, mivel hétüléses modellről van szó, két további széket a csomagtartó padlójából is elő lehet varázsolni. Itt be kell írnunk egy piros pontot a Ford tervezőinek, ugyanis az ülések mozgatását kényelmesen, a csomagtartó falába épített gombokkal lehet megoldani. Az autó valós méreteit jól mutatja, hogy egy alacsonypadlós busz mellé állva szinte egy magasságban leszünk annak utasaival.
Áttekinthető és praktikus a műszerfal, csak azt a kiálló érintőképernyőt tudnánk feledni... (Fotó: Andersen Dávid)
Az első ülésekhez a Platinum felszereltségi csomagnál jár a masszázsfunkció is, ami igen jól jön egy hosszú út során, de a városi araszolás unalmas perceit is feldobja. Többféle program közül lehet választani, a relaxáló és frissítő masszázs is szerepel a kínálatban.
Az eddigiek alapján talán nem kell kiemelni, hogy az Explorerben a hátsó üléseken utazókat is pazar lábtér várja, egyedül a leghátsó két pótülés lehet kicsit szűkös, de csak magasabb, hosszabb lábú utasoknak, a gyerekek bőven el fognak férni ott is. Praktikus, hogy a hátsó ülések vízszintesen is mozgathatóak, így mindenki a saját igényei szerint helyezkedhet el. A hátul ülők külön gombszigetet kaptak, amelyről a klíma beállításait lehet változtatni, de került ide USB-csatlakozó és 12 voltos töltő is. Utóbbiból egyébkétn ötöt is találunk az autóban, praktikusan elosztva.
A hátul ülők maguknak szabályozhatják a klímát, de kaptak USB-t és 12 voltos aljzatot is (Fotó: Andersen Dávid)
A sofőrülésben ülve érezhetően körülöleli az embert az autó, a jókora könyöklőnek és a vaskos A-oszlopoknak köszönhetően tényleg érezni, hogy mennyi anyag van körülöttünk. A műszerfal hozza a Fordtól megszokott áttekinthetőséget, a középkonzol gombjait a prémium életérzés jegyében némileg hivalkodó ezüstszínt kaptak. Örvendetes, hogy nem tolták túl a zongoralakkozott felületeket, így nem kell mindenhonnan ujjlenyomatokat takarítani, a faerezetet imitáló műanyagbetét viszont picit megmosolyogtató, ezt igazán lecserélhetnék a következő generációnál valami korszerűbb anyagra.
A sofőr előtti digitális műszeregység ugyanazt tudja, mint bármelyik Focus vagy Fiesta, mint ahogy a középkonzol kijelzőjén is a Fordtól megszokott kezelőfelületet lehet nyomkodni. Apropó kijelző: jó pár tesztben panaszkodtam már a műszerfal ívét bántóan megtörő, utólagosan odagányolt táblagépnek kinéző megoldásra, ezt sajnos az Explorerben sem hagyták ki, ami egyenesen érthetetlen, mert itt aztán nem lehet arra hivatkozni, hogy ne férne el. Ez már csak azért is dühítő, mert így az egyébként tisztességes méretű kijelző felső harmadában jelenik csak meg a tolatókamera képe, ráadásul, mivel a tükör alá épített kamerák felső nézetet is adnak, rendkívül kis helyen láthatjuk, hogy épp hová próbálnánk betoltani az ötméteres autóval. Magasan ez az Explorer leggyengébb pontja, reméljük a következő modellfrissítésnél ezt a hibát már nem követik el.
Praktikus, hogy a hétüléses monstrumban a csomagtartóból, gombbal dönthetőek az ülések (Fotó: Andersen Dávid)
Hátul bődületes méretű csomagtartó várja, hogy telepakolják. Ha a két hátsó pótülés is használatban van, 330 literes a rakodótér, ezeket ledöntve azonban már 1137 literrel lehet gazdálkodni, ha pedig a sofőr mögötti üléssort is lehajtjuk, 2274 literre bővül a csomgatér, ami már némely kisáruszállítónak is becsületére válna. A csomagtér ajtaja természetesen gombbal is nyitható a kulcsról, és a záráshoz is van gombos megoldás - a láblengetős szenzoros butaságot szerencsére nem erőltették.
Ilyen gyorsulás egy ekkora autóban egyenesen rémisztő
Míg az Egyesült Államokban "csak" 318, illetve 400 lóerős változatban rendelhető az Explorer, Európában a 450 lóerős EcoBoost hibrid érhető el. Bár ez így is komoly teljesítményre utal, sokkal látványosabb, ha leírjuk, hogy
a 2,5 tonnás Ford Explorer 6, azaz hat másodperc alatt gyorsul álló helyből 100 km/h-ra.
Ízlelgessük ezt egy kicsit, mert ez nagyjából a jelenlegi egyik legjobb elektromos autó, a 2,2 tonnás Ford Mustang Mach E gyorsulásával egyezik meg, ahol az 580 Nm nyomaték azonnal rendelkezésre áll, itt pedig ugyan a villanymotor besegít a hibrid gyorsulásába, de mégiscsak egy benzines erőforrás gyorsítja a szűk 300 kilóval nehezebb tömböt. Az Explorer nyomatéka egyébként 825 Nm, csak az összehasonlítás kedvéért.
A visszapillantóba nézve fenyegető lehet a gigantikus Ford-embléma, az Explorer megjelenése élőben sokkal barátságosabb (Fotó: Andersen Dávid)
Persze, ehhez nem árt Sport módba kapcsolni az üzemmódválasztót, ami viszont ezután történik, az egyszerre lenyűgöző és ijesztő. Felbőg a V6-os turbómotor, az Explorer pedig meglódul, hátbavágva az erre nem számító utasokat. Elképesztő, ahogy egy ekkora autó ilyen gyorsasággal tud mozogni, szinte várja az ember, hogy elkezdjen körülötte görbülni a tér. Nem árt észnél lenni, mert az egy dolog, hogy egy ekkora tömeget így fel lehet gyorsítani, de megállítani is tudni kell, mert ha ezzel az autóval valaki elnézi a féktávot, ott irtózatos rombolást lehet véghezvinni. Az Explorer végsebessége egyébként 230 km/h, ami szintén riasztó egy ekkora gépnél, de reméljük ezt a tulajdonosok legfeljebb zárt pályán próbálják majd ki.
Normál üzemmódban jóval barátságosabban reagál, elvégre nem gyorsulási versenyekre tervezték. Megfontolt, nyugodt autózást tesz lehetővé, de ha kell, a gázpedált picit mélyebbre eresztve azért így is megmutatja, hogy micsoda erő van benne. Az üzemmódok között egyébként a Fordtól megszokott, földútra, illetve csúszós útra szánt beállítások mellett mély hóra, illetve homokra való üzemmódot is választhatunk, de van külön vontatási mód is, ami jó ötlet, egy ilyen kaliberű autóval előfordulhat, hogy valaki lehúzná a motorcsónakot a Balatonra, vagy még inkább az Adriára.
A panoráma tetőablaknak köszönhetően fényben úszik a beltér (Fotó: Andersen Dávid)
Egy picit beszélnünk kell az Explorer hibrid rendszeréről is. Papíron 48 kilométert tud megtenni tisztán elektromos üzemmódban, igaz, ez a gyári adat, a WLTP-szabvány szerint 42 kilométerre jó a teljesen feltöltött akkumulátor. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a parádés gyorsulásnak és a hatalmas tömegnek azért ára van, így még városi használatban is gyorsan olvadtak a kilométerek az elektromos hatótávból, a teli akksi két nap városi ingázással ki is merült, így az elektromos hatótáv, a téli hideggel együtt közelebb van a 25-30 valós kilométerhez. Ráadásul csak 3,6 kilowattal tud tölteni, ami azt jelenti, hogy az utcai töltésre jobb nem is gondolni, hacsak nincs felesleges 8-10 ezer forintunk erre a mutatványra, az időalapú töltőn ugyanis minimum 2 órát biztos ácsorognánk, de a teljes töltésre 3,5 órát mondanak a gyáriak, ami nem túl gazdaságos, főleg, ha utána az energia hamar elfogy belőle. Lehet ugyan a benzinmotorral is tölteni, de a tapasztalataink szerint ez sem segít túl sokat, legalábbis városban biztosan nem. Így marad az otthoni, illetve a munkahelyi töltés.
Cserébe a fogyasztást egészen elfogadhatóra tudja mérsékelni a hibrid rendszer, 10 liter köré, városi használattal. Ez, a mai korszerű autók 4-5 literes fogyasztásához képest rengeteg, de egy ekkora autót hiba lenne az átlaghoz mérni.
Ami az árakat illeti, a Ford Explorer plug-in hibrid verziója kétféle változatban kapható: az ST-Line felszereltséggel 25,9 millióba, míg a Platinum csomaggal 26,2 millióba kerül, ami nem rossz ajánlat a minőségi és tágas beltér, illetve a menettulajdonságok ismeretében. Más kérdés, hogy Magyarországon valószínűleg nem túl sokan vásárolnak majd ekkora autót, de aki ebben a kategóriában nézelődik, annak az Explorer jó választás lehet.