Hirdetés

Opel Corsa-E teszt: városi villanyvagány

|

Az idén 40. születésnapját ünneplő kisautó elektromos változata kifejezetten kellemes élményt nyújt.

Hirdetés

Az autóknál egy-egy modell sikeresnek mondható, ha három-négy generációnál többet megér, a generációk ez esetben pedig nagyjából 4-5-6 évet jelentenek, nem egy-egy emberöltőt. Bár az Opel Corsa még "csak" a hatodik generációjánál jár, a német kisautónál a generációk között jóval több idő telt el - kivéve az ötödik-hatodik közti 5 évet. Az első Corsa 1982 szeptemberében jelent meg, ami azt jelenti, hogy idén már bizony a negyvenedik szülinapját ünnepli majd a típus, ami kiemelkedően sikeresnek számít ebben a kategóriában. Éppen ezért nagyon vártuk, hogy kipróbálhassuk a kis német elektromos változatát, abból is az Opel Corsa-E Ultimate felszereltségű változatát.

Az Opel Corsa-e nem lóg ki a modellpalettából, csak pár kis embléma jelzi, hogy elektromos autóval van dolgunk (Fotó: Andersen Dávid)
Az Opel Corsa-e nem lóg ki a modellpalettából, csak pár kis embléma jelzi, hogy elektromos autóval van dolgunk (Fotó: Andersen Dávid)

Az Opel Corsa-e nem lóg ki a modellpalettából, csak pár kis embléma jelzi, hogy elektromos autóval van dolgunk (Fotó: Andersen Dávid)

A villanyautók napjainkban még erősen a prémium szintet jelentik, úgy a modellkínálatot, mint az árat tekintve, ezért mindig öröm olyan elektromos autót tesztelni, ami már közelebb áll a hétköznapi felhasználókhoz. Ha árában egyelőre még nem is, kategóriájában mindenképpen, hiszen lényegesen több városi kisautó szaladgál az utakon, mint a manapság divatos crossover SUV-k, (lásd még: a szintén nemrég tesztelt Opel Mokka-e kategóriájába tartozó csinos, de sokszor túlgondolt modelleket).

Az Opel Corsa-e nem ilyen, ez egy teljesen hétköznapi használatra szánt városi autó, semmi különleges villantással, ha csak a kéttónusú fényezést nem tekintjük annak. Picit megtévesztő lehet, hogy ez a Corsa-e nem a 2014-ben bemutatott Corsa E, amely a modell ötödik generációját jelenti, míg az elektromos változat a 2019-ben deübtált Corsa F villanyosított verziója.

Ez már a PSA-konszern (avagy Stellantis) boszorkánykonyháján kifőzött recept, amelyet először a Peugeot 208 formájában ismerhetett meg a világ, de mivel ugyanarra a CMP platformra épül, sok szempontból hasonlít francia rokonához. Szerencsére azonban nem egy klónról van szó, az extravagáns francia megoldásokat itt sok helyen a németes praktikum váltotta, ami előnyére vált a Corsának.

Tetszetős külső, elektromos felvágás nélkül

Ma már alapvetőnek számít, hogy a gyártók az elektromos modelleket nem akarják minden áron megkülönböztetni a kínálat többi részétől, így a Corsa-e külsején is csupán négy aprócska embléma utal rá, hogy elektromos hajtású változattal van dolgunk. Az autó 4060 milliméter hosszú, 1765 milliméter széles, agassága 1433 milliméter, ezzel pontosan ugyanolyan, mint a belső égésű motorral szerelt változatok, egyedül a nyomtávon és a tengelytávon kellett egy picit változtatni, előbbit 12, utóbbit 7 milliméterrel toldották meg, hogy elférjen az akkumulátrocsomag az ülések alatt.

A LED-mátrixos fényszóróhoz nincs szükség izzókészletre (Fotó: Andersen Dávid)
A LED-mátrixos fényszóróhoz nincs szükség izzókészletre (Fotó: Andersen Dávid)

A LED-mátrixos fényszóróhoz nincs szükség izzókészletre (Fotó: Andersen Dávid)

Íztlés dolga persze, de az előző generáció kissé eseménytelen, szappantartó-alakjához képest az F-generációs Opel Corsa-e kifejezetten tetszetősre sikerült, jók az arányai, szépek az ívek, pestiesen szólva nagyon egyben van. A megjelenését látványossá teszi a kéttónusú fényezés, az úgynevezett Voltaic Blue színhez jól passzol a fehér tető, kiemeli a tömegből a kisautót. Emellett narancssárga színben is rendelhető, ilyenkor a tető fekete színt kap. Minél tovább nézegettem, annál jobban tetszett, érdekes, hogy a látványosabbnak szánt Peugeot 208-hoz képest kevésbé akar villantós lenni a külseje, de éppen ez teszi tetszetőssé, időtállóvá a formavilágát.

Hirdetés

A tesztautó 17 hüvelykes alufelniket kapott, amelyen fekete műanyag betétek vannak, ez szintén szimpatikus húzás, mivel manapság sok autógyártó szeret óriási csiszolt fémfelületeket kialakítani a kerekeken, amik kétségtelnül látványosak, de nem nehéz összekarcolni őket. A sötét szín azonban ad egy kis extra vagányságot is a Corsának, legalábbis egy picit különlegesebbé teszi a forgalomban.

Szép a világítótestek kialakítása is, amelyekhez már IntelliLux LED Matrix fényszóró is jár, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy ne vakítsuk el a szembejövőket, emellett az izzókészletet is elfelejthetjük.

A hátulja is tetszetős, a csomagtartó nyitógombját az embléma alatt kell keresni (Fotó: Andersen Dávid)
A hátulja is tetszetős, a csomagtartó nyitógombját az embléma alatt kell keresni (Fotó: Andersen Dávid)

A hátulja is tetszetős, a csomagtartó nyitógombját az embléma alatt kell keresni (Fotó: Andersen Dávid)

Az első ajtók "rendes" méretűek, mivel azonban a génkészlet jelentős része a már említett Peugeot 208-tól származik, a hátsó ajtók használata kissé kényelmetlen, főleg magasabb utasok számára, mert nagyon szűkre szabták az ajtónyílást. Persze, ha hátul csak a gyerekek utaznak, más a helyzet, igaz, ezen az ajtón keresztül a gyerekülésbe szíjazás művelete megkövetel némi hajlékonyságot a szülőktől.

Letisztult, németesen praktikus beltér

Bár erős a francia rokonság, aki látta már belülről a Peugeot 208 látványos, de kissé túlgondolt belső kialakítását, azonnal érezni fogja, hogy az Opel Corsa-e belsejét a hatékonyságot szem előtt tartó német gyárban tervezték. Letisztult, átgondolt elrendezésű gombszigetek, igényes(nek ható) anyaghasználat és praktikum, ameddig a szem ellát. Óriási pirospont jár a német designereknek, hogy a középkonzol érintőképernyőjét végre nem egy ormótlan kilógó táblagéppel oldották meg, hanem szépen belesimították a rendelkezésre álló felületbe. Mostantól erre az autóra fogok mutogatni, ha példát kell mutatni a sokszor még a több kategóriával magasabbra pozícionált járművek tervezőinek, akik ezzel az elemmel gyakran nem igazán boldogulnak.

A beltér szép, nincs túlgondolva, hatalmas elismerés jár a szépen beillesztett érintőképernyőért (Fotó: Andersen Dávid)
A beltér szép, nincs túlgondolva, hatalmas elismerés jár a szépen beillesztett érintőképernyőért (Fotó: Andersen Dávid)

A beltér szép, nincs túlgondolva, hatalmas elismerés jár a szépen beillesztett érintőképernyőért (Fotó: Andersen Dávid)

A sofőr elé egy kisebb kijelző került, amin csak a legfontosabb információk kapnak helyet, a sebességmérő mellett láthatjuk a töltöttségi szintet, az aktuális sebességkorlátozó táblát, a fennmaradó hatótávot, illetve az elektromos motor pillanatnyi állapotát. A háttérben animált grafika mutatja, hogy épp merre áramlik az energia az autóban, ami jól néz ki, de még jobb lenne, ha ez csak egy választható nézet lenne, a kijelző tartalmát ugyanis nem lehet testreszabni.

Szintén dicséretre méltó, hogy a legfontosabb funkciók kaptak csak fizikai gombot, bár helyenként azért előfordulnak különös megoldások. Itt is találkozunk az Opel Mokka-e egyik furcsaságával, azaz a légbeömlők szabályozásával, amelyeket csak a klíma Menü gombjának a megnyomásával lehet elérni, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

A kevesebb több elvét hirdeti büszkén a Corsa-e sebességváltója, ahol megmaradtak a Peugeot-ból is ismert tömzsi fogantyús megoldásnál, ami remekül kezelhető, innen nézve érthetetlen, hogy a Mokka-e belterében miért kezdtek variálni a kapcsolós-gombos változattal.

Jó magasra nyílik a csomagtartó, kár, hogy a töltőkábeleknek nem jutott külön rekesz (Fotó: Andersen Dávid)
Jó magasra nyílik a csomagtartó, kár, hogy a töltőkábeleknek nem jutott külön rekesz (Fotó: Andersen Dávid)

Jó magasra nyílik a csomagtartó, kár, hogy a töltőkábeleknek nem jutott külön rekesz (Fotó: Andersen Dávid)

A helykínálat kisautós, ahogy feljebb említettem, a hátsó üléseknél a lábtér is szűkös, elől viszont kényelmesen el lehet férni, még akár magasabb sofőrök is szinte tágasnak érezhetik, különösen, hogy a fejüket sem fogják beverni a tetőkárpitba. A fűthető ülések kényelmesek, egész jól tartják az ember hátát, még az oldalirányú erőhatások esetén is.

Remek fogású a kormány, amelyen szintén példaértékűen osztották el a médiavezéről, illetve a vezetéstámogató rendszerek vezérlőgombjait - utóbbi gombszigetre besurrant a kormányfűtés is, ami extraként rendelhető, de itt is és a Mokka-e-nél is úgy tapasztaltam, hogy meglehetősen lassan éri el a használható hőfokot, akkor már érdemes inkább a kezünkre fújni a fűtött levegőt, különösen, hogy a kis Corsában hőszivattyús megoldás került.

Jó pont jár az indukciós telefontöltő rekesz, ami jótékonyan közel van az USB-töltőnyíláshoz is, így annak sem lesz gondja, akinek nem támogatja a telefonja a vezeték nélküli töltést. Az USB-csatlakozásból hátulra is jutott két darab, de elől is fontos szerepe lesz, akár vezeték nélkül töltünk, akár nem, a navigáció ugyanis kimaradt az elektromos Corsából, a telefonunk térkép-applikációját használhatjuk a középkonzolba simított kijelzőn, de csak USB-kábelen keresztül. Igaz, amíg a TomTom fejleszti a Stellantis autóiba a navigációt, talán nem is baj, hogy nem azt kell használni.

Hátul kisautókra jellemző csomagtartó várja a táskákat, szatyrokat, ami a maga 267 literjével átlagosnak számít ebben a kategóriában. Cserébe jó magasra nyílik a hátsó ajtó, így viszonylag jól pakolható. Szépséghiba, hogy a hátsó üléseket nem lehet vízszintesbe előre hajtani, egy kis szintkülönbség marad, így kisáruszállítónak nem a legalkalmasabb, persze nem is annak szánták, főleg, hogy az új Corsából már csak négyajtós verzió rendelhető.

Takarékos örömautózásra hív

Az indításhoz hosszan nyomva kell tartani a start gombot, ez nem meglepő a Stellantis autóinál, nagyobb gond, hogy a fedélzeti számítógép is kissé álmosan tér magához, ezt azonban idővel megszokja az ember, legfeljebb akkor zavaró, ha tényleg nagyon sietünk - igaz, így is másodpercekben mérhető csak a késlekedés, megőszülni senki sem fog ettől.

Az Opel Corsa-e lelke a PSA-tól érkező 100 kilowattos, azaz 136 lóerős villanymotor, 260 Nm nyomatékkal, ami 8,1 másodperc alatt gyorsítja álló helyből 100 km/h sebességre. Ez nem a villanyautóktól szinte már elvárt eszméletlen roham, ennek ellenére a kis Corsa-e egyáltalán nem lomha, sőt, Sport módva kapcsolva igazi kis rakéta lesz belőle, de még a normál üzemmódban is megindul, ha rendesen odalép neki az ember.

Végre egy felni, amin nem tolták túl a csillogó, de könnyen karcolódó fémfelületeket (Fotó: Andersen Dávid)
Végre egy felni, amin nem tolták túl a csillogó, de könnyen karcolódó fémfelületeket (Fotó: Andersen Dávid)

Végre egy felni, amin nem tolták túl a csillogó, de könnyen karcolódó fémfelületeket (Fotó: Andersen Dávid)

A WLPT-szabvány szerint 352 kilométer a hatótávja, ami kifejezetten jónak számít a hasonló kategóriájú városi kisautók között. Már a 300 körüli hatótáv is szép ebben a kategóriában, ennyit pedig ténylegesen tud is az autó, legfeljebb a fedélzeti számítógép kilengéseit kell kibírni idegekkel, mert ha változó menetdinamikával megyünk, bizony sokszor látványosan csökken a kiírt hatótáv a kijelzőn, de elég pár kilométer azonos tempójú autózás, hogy a rendszer magára találjon. Városi használatban pedig kifejezett élmény hasdználni, a hatékony rekuperációnak köszönhetően ugyanis szépen tudja gyűjtögetni a kilométereket a dugóban araszolás közben.

Ami a töltést illeti, a PSA-család már megmutatta, hogy lehet ezt hatékonyan csinálni, a kis opel is viszonylag gyorsan szívja magába a kilowattokat, főleg, ha találunk egyenáramú CCS-csatlakozós oszlopot. Itt szintén jó pont, hogy az akkumulátorcsomag aktív hűtést kapott, ami közömbösíti a külvilágban uralkodó viszonyokat. Type 2-es töltővel viszont produkált egy furcsa jelenséget: a töltőoszlop 3-30 perc közötti véletlenszerű időközönként párszor leállította a töltést, végül negyedik-ötödik nekifutásra sikerült cska értelmezhető mennyiségű delejt pumpálni az akksikba. Ez zafaró, főleg, hogy az ember nem nézegeti folyton a telefonos applikációt, így előfordulhat, hogy már fél órája ledobta az oszlop az autót, ami okozhat kellemetlenségeket. Bízunk benne, hogy ez csak a tesztautó - vagy a töltőoszlop - hibája volt és nem általános jelenség.

A végére maradt az ár, ami bizony kissé borsosnak tűnik. Az Opel Corsa-e legolcsóbb változata bő 11,2 millió forinttól indul, a legmagasabb felszereltség viszont már bőven 13 millió fölött van, amennyiből már több kategóriával nagyobb autó is kijön - hogy mást ne mondjak, az Opel nagy SUV-ja, a Grandland szűk 9,3 millióról indul, de Insigniát is haza lehet vinni ennyiért. Persze állami támogatással - ha épp van elérhető - össze lehet ügyeskedni 8,5 millió környékén is egy elektromos Corsát, de ha figyelembe vesszük, hogy a benzines változat alapára 4,75 millió, mindjárt érezhetőbbé válik, hogy mekkora különbségekről van szó.

Összességében azonban kétségtelen, hogy az Opel Mokka-e egy jól összerakott városi elektromos kisautó, amit kifejezett élmény vezetni, de ilyen árak mellett nem számítanék rá, hogy a közeli jövőben tömegtermékké válna.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb zöld hírekről! Engedélyezd az értesítéseket és az elsők között olvashatod a legfrissebb cikkeinket e-mobilitás, okosváros és okosotthon témákban (hogy a többiről ne is beszéljünk! :)