Az elmúlt néhány évtizedben habár egyre inkább romló tendenciát mutat az éghajlatváltozás, és az ezzel kapcsolatos 1,5 fokos határérték is veszélyes közelségbe került, reményt adhatnak azok a törekvések, melyek fenntarthatóbb irányba visznek minket energetika szempontjából is. Ezek közül jelenleg a legkurrensebb a napenergia, ami mára minden bizonnyal a megújulók favoritjává vált.
Egyre monumentálisabb erőművek épülnek világszerte, amik jellemzően elhagyatott, másra nem használt területeken kapnak helyet. Az arizonai sivatagban például nemrégiben egy folyó fölé építettek egy inverterekből álló borítást, és a Q Energy franciaországi élő vízre telepített beruházása is a jövő év elejére készülhet el.
A közelmúltban kezdődtek el egy holland-norvég startup, a Solar Duck vadonatúj, tengeren úszó naperőművének tervezési munkálatai. A hollandiai partokra szánt eszköz egyelőre 5 MW energiát lesz képes előállítani, de 2030-ra a tervek szerint akár 1 GW-osra is kibővítenék. Ha ez sikerül, a hollandok úszó inverterei alkothatják majd a világ legnagyobb tengeri napelemparkját.
A Solar Duck próbaprojektje 8,4 millió euróba fog kerülni, ami körülbelül 3,3 milliárd forintnak felel meg. Mielőtt a szükséges munkálatok elkezdődnek, a tervek megvalósítására létrehozott kivitelező cég, a Nautical SUNRISE alapos hatástanulmányt készít el.
Stabilitás és megbízhatóság szempontjából vizsgálják az épülő erőművet, és azt is kiderítenék, hogy milyen lehetőségei vannak a későbbre tervezett bővítéseknek. Ezek eredményeitől teszik függővé a jövőbeni terjeszkedést.
A jó példa ragadós, így ha a hollandoknak sikerül, az elősegítheti máshol is hasonló projektek megvalósulását. Sok olyan tenger közeli terület van, ahol a kevés a szél, de sok a napsütéses órák száma. A Karib-térségben, Japánban, Dél-Koreában vagy Ománban is adottak a lehetőségek erre, ami hosszútávon segíthetne a gázfüggőség és a szén-dioxid kibocsátás visszaszorításában.