A napenergia egyre komolyabb szerepet tölt be az energiaellátásunkban, amit jól mutat, hogy mekkora az érdeklődés a napelemek iránt világszerte. A panelek felszerelésekor azonban gyakran okoz problémát azok jelentős tömege, nem ritkaság ugyanis, hogy a födémszerkezet egyszerűen nem bírja el a terhelést, ezért, további jelentős költséggel tartószerkezeteket kell kialakítani, amire nem is mindenhol van lehetőség. Ilyenkor marad a panelek földre telepítése, ez azonban rengeteg helyet igényel, ezért ez csak annak lehet működőképes alternatíva, akinek kellően nagyméretű telke van.
A megoldást a világ legrangosabb műszaki egyeteme, az MIT kutatói fejlesztették ki - írja a New Atlas. A lap információi szerint a kutatk 2016-ban már kifejleszteték azt az ultravékony napcellát, amelyet egy szappanbuborék tetején is el lehetett helyezni, anélkül, hogy az kipukkadt volna. Ez akkor még csak kísérleti változat volt, mostanra azonban a tudósok megtalálták a módját, hogy a rendkívül vékony paneleket sorozatgyártásra is alkalmassá tegyék.
Ehhez egy nyomtatható anyagot fejlesztettek ki, amelyet egy printerhez hasonló eszköz segítségével lehet előállítani. A félvezetőként viselkedő "tintát" egy 3 mikron vastagságú műanyaglapkára viszik fel, az elektródákkal együtt. Az így létrehozott modult pedig matricaként lehet felragasztani egy olyan alapra, amely kellő tartást biztosít a napelemnek, megakadályozza, hogy a leheletvékony anyag elszakadjon, ugyanakkor nem növeli jelentősen a panel tömegét.
A végeredmény egy rugalmas és hajlékony napcella, amely a hagyományos napelempanelek súlyának csupán a századrészét teszi ki, ugyanakkor - kilogrammoknént - 18-szor több energiát képes előállítani. A tesztek során a kutatók kilogrammonként 370 wattot tudtak generálni az alaphoz rögzített cellákkal, azonban ennek csaknem dupláját, 730 wattot sajtoltak ki a különálló vékony cellákból.
Massachusettsben egy átlagos tetőre rögzített napelemes rendszer nagyjából 8000 wattot képes termelni. Ha ezt a mi megoldásunkkal csinálják, az csupán 20 kilogrammnyi többletet jelent
- mutatott rá a kutatás egyik vezetője, Mayuran Saravanapavanantham.
A kutatók kísérletei arra is rámutattak, hogy a hajlékony napelemet több mint 500 alkalommal lehet felcsavarni és széthajtogatni, anélkül, hogy jelentősen csökkenne az energiatermelő képessége. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy mivel óvják meg a napcellákat a környezet viszontagságaitól. A napelemeket ugyanis általában nehéz üveglapokkal fedik be, ez azonban okafogyottá tenné a mostani tudományos áttörést. Ehelyett inkább valamilyen könnyű de erős, fényáteresztő fólia lenne a legjobb megoldás. Ha ezt sikerül kifejleszteni, a napelemeket akár drónok szárnyaira, hajók vitorláira vagy sátorponyvára is fel lehet majd vinni.