Az elektromos autók megjelenését követően a szkeptikusok először az akkumulátorok élettartama miatt fanyalogtak, mondván, az nem bír ki többet 2-3 évnél, viszont óriási költséget jelent a cseréjük. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz, a lítium-akkumulátorok könnyedén túlélhetik az autót, amelyben működnek: akár 15-20 éven át is használhatóak, érdemi kapacitáscsökkenés nélkül.
Gyakran felmerülő tévhit, hogy az elektromos autók akkumulátorai az autóból kikerülve veszélyes hulladékként végzik, és károsítják a környezetet. Bár tagadhatatalan, hogy a mostani akkumulátorok előállítása még erősen terheli a környezetet, egyrészt, az elektromos autók életciklusa még ezzel együtt sem annyira környezetkárosító, mint a benzines vagy dízel járműveké, másrészt pedig már fejlesztik a környezetkímélőbb alapanyagokból és/vagy módszerekkel előállítható energiatároló megoldásokat.
Az akkumulátorok újrahasznosításával kapcsolatban is keringenek tévhitek, mivel sokan azt gondolják, hogy elhasználódnak és csak veszélyes hulladékot hagynak maguk után. Ez sem igaz, az aksikat kifejezetten jó hatékonysággal lehet feldolgozni, például a használt telefonok akkumulátoraiból is lehet újakat építeni, akár elektromos autókhoz is.
A fentiek miatt kifejezetten érdekes az Ars Technica autós rovatában megjelent cikk, amely egy elektromos járművek akkumulátorait újrahasznosító vállalkozás első évének tapasztalatait összegzi. A Redwood Materials még tavaly februárban indított egy pilot programot Kaliforniában, az elektromos autók akkumulátorainak újrahasznosítására.Tizenkét hónappal később pedig számvetést készítettek, amiből sok érdekes részlet derül ki.
A Redwood munkatársai összesen 1268 akkumulátor-csomagot dolgoztak fel, amelyek teljes tömege meghaladta a 226 tonnát. Többségük olyan autóból származott, amelyek már elérték az életciklusuk végét, ehhez képest csupán a teljes mennyiség 5 százaléka volt sérült vagy műszaki hibás. Az akkumulátorok összesen 19 különféle elektromos és hibrid autóból származtak, 82 százalékuk lítium-ion, a fennmaradó 18 százalék még a régebben használt nikkel-fémhibrid (NiMH) típus volt.
A cég az akkumulátorokban használt értékes fémek - lítium, kobalt, nikkel, réz, stb. - 95 százalékát vissza tudta nyerni az energiatárolókból, sőt, a rézből már most ipari hasznosításra is alkalmas alapanyagot állítottak elő.
A Redwoodnál úgy látják, hogy a hasonló folyamatoknál az egyik legfőbb szempontot a logisztika jelenti, ugyanis egyelőre nagyobb távolságokról kell a szétszerelő üzembe szállítani az akkumulátorokat, később azonban ez a helyzet javulni fog, ahogy egyre több elektromos autó közlekedik majd az utakon.
Ennek ellenére az akkumulátorok feldolgozása már most hasznot hoz a cégnek - igaz, egyelőre a kisebb, telefonokban és laptopokban használt akkuk esetén, azonban a várakozás szerint hasonló történik majd az autós akkumulátorokkal is, ha a feldolgozható mennyiség megugrik.