Hirdetés

Kia Sorento PHEV teszt: a megfizethető luxus

|

Az ilyen minőségű autókat máshol tízmillióval drágábban adják.

Kevés autómárka van, amely az elmúlt 10-15 évben olyan látványos fejlődésen ment keresztül, mint a dél-koreai Kia. Pontosítanék, ez az egy van. A Kia modelljei az ezredfordulótól napjainkig eljutottak a furcsa különlegességtől az irigyelt presztízsautóig. Ennek legjobb példája pedig a márka legnagyobb SUV-ja, a negyedik generációjával ismét nagyot villantó Kia Sorento, amelyet plug-in hibrid változatban teszteltünk.

A Kia Sorento 2002-ben mutatkozott be, akkor még egy ugyancsak felejthető formatervvel, ami nem csoda, mivel a márka csak 2005-ben kezdett az európai piacra koncentrálni, ahol fontosabbá vált a külső megjelenés is.

Az első generáció még elég eseménytelenre sikerült, azóta rá sem ismerni a Kia Sorento külsejére (Fotó: Wikipedia)

Az első generáció még elég eseménytelenre sikerült, azóta rá sem ismerni a Kia Sorento külsejére (Fotó: Wikipedia)

A 2014-ben bemutatott harmadik generációt már össze sem lehet hasonlítani az első szériával, mind a design, mind a minőség tekintetében. A negyedik generációt tavaly februárban mutatták be, akkor még csak robbanómotoros változatban, idén februárban viszont bemutatták a plug-in hibrid (PHEV) verziót, amit most a legmagasabb, Kryptonite felszereltséggel próbálhattunk ki.

Amerikanizálódott a Sorento külseje

A Kia az európai hódítás mellett hatalmas lendülettel vette be az észak-amerikai kontinenst, ahol többek között már évek óta komoly támogatói az amerikai profi kosárlabdaligának, az NBA-nek is. Természetesen a tengerentúlon az ottani igényekre fókuszálnak, így ott a Sorento inkább afféle kompakt érdekességként van jelen, mivel arrafelé a hasonló kategóriában a Telluride nevű modell hódítja meg a vásárlók szívét. A hasonlóság azonban szembetűnő, a harmadik generációhoz képest a 2021-es Kia Sorento PHEV külseje határozottan elkezdett hasonulni az "amerikai nagybácsiéhoz". Míg az előző modell lekerekített, már-már kecsesnek mondható vonalakat kapott, a frissített külső izmosabbá, itt-ott picit szögletesebbé tette a Sorentót, ami határozottan jól áll neki.

A Kia Sorento PHEV egy barátságos batár, nem pedig fenyegető "gengszterautó" (Fotó: Leskó Ádám)

A Kia Sorento PHEV egy barátságos batár, nem pedig fenyegető "gengszterautó" (Fotó: Leskó Ádám)

Tény, hogy a tesztre kapott fekete festés nem a legizgalmasabb, volt szerencsém kipróbálni ugyanezt a modellt elegáns grafitszürke színben is, ami ugyan szintén nem mondható vérpezsdítőnek, de egy fokkal jobban állt neki az a szín, mint az uncsi egyenfekete. Jókora autóról van szó, bő 4,8 méteres hosszúsággal, 1,9 méteres szélességgel és 1,7 méteres magassággal, valamiért mégsem volt olyan érzésem, mintha egy kisebb garzonlakással közlekedtem volna az úton. Ráadásul ezt a forgalom többi résztvevője sem érezte így, nem menekültek félénken az elődhöz képest szigorúbb tekintetű Sorento elől.

Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy ez az autó nem olyan fenyegető megjelenésű, mint más, hasonló kaliberű SUV-k, amelyket rendre a maffiózókkal és verőemberekkel szoktak azonostani a sztereotípiák.Inkább bőséges térkínálatú családi autónak mondaná az ember, különösen, hogy az árfekvése a felsőbb kategóriás egyterűkével mozog egy kategóriában.

Oldalról kevésbé izgalmas a formavilág, úgy is mondhatnánk: ideális azoknak, akik kerülnék a hivalkodást (Fotó: Leskó Ádám)

Oldalról kevésbé izgalmas a formavilág, úgy is mondhatnánk: ideális azoknak, akik kerülnék a hivalkodást (Fotó: Leskó Ádám)

A Sorento negyedik generációja látványos orrot kapott, az elődnél szigorúbb tekintettel, amelyet kihangsúlyoznak a különleges kialakítású LED-fényszórók, illetve az alattuk húzódó helyzetjelző sáv, illetve a masszív(nak ható) fekete műanyag hűtőrács. Az autó komoly, 19 hüvelykes kerekeken gördül, amelyek jó kiállást kölcsönöznek neki, közöttük oldalt fémszínű küszöb húzódik, amire ugyan nyugodtan rá lehet lépni, még nagyobb testsúly alatt sem fog elgörbülni, de valójában felesleges, mert a tágasra nyíló ajtókon keresztül enélkül is kényelmesen be lehet huppanni a fotelszerű ülésekbe.

Hátul érződik leginkább az "amerikai hatás", innen emlékeztet leginkább a Telluride-ra (Fotó: Leskó Ádám)

Hátul érződik leginkább az "amerikai hatás", innen emlékeztet leginkább a Telluride-ra (Fotó: Leskó Ádám)

Hátul érződik leginkább, hogy a formatervhez alighanem ezt-azt kölcsönkértek a Telluride-tól, de a tervezők itt sem alibiztek, nem egyszerűen a ctrl-c/ctrl-v módszerével vették át a nagyobb változat hátsó szekcióját, hanem hozzáalakították a Sorento formavilágához.

Belül kisebb luxuslakás vár

A Sorento belseje is példaértékű: mindenhol minőségi anyagok, feszes illesztések jellemzik, az ülések kényelmesek és megfelelően tartják az ember hátát, az oldalirányú erőhatásokat is hatékonyan kompenzálva. Hátul picit talán szűkebb a hely, de egy olyan autóban, ahol a saját magam 191 centis magasságára állított sofőrülés mögött is elférek anélkül, hogy a térdem kiszúrná a sofőrülés háttámláját, ott nem lehet panaszkodni a helykínálatra.

A beltér tágas, minőségi anyagokkal és praktikus funkciókkal van tele - csak azt a középső kijelzőt simítanák be végre a műszerfalba (Fotó: KIA)

A beltér tágas, minőségi anyagokkal és praktikus funkciókkal van tele - csak azt a középső kijelzőt simítanák be végre a műszerfalba (Fotó: KIA)

A műszerfal elrendezésére a márkától megszokott, átgondolt praktikum a jellemző, minden kezelőfelület logikus és áttekinthető, könnyen elérhető és rövid ismerkedés után nagy biztonsággal kezelhető. Külön öröm, hogy a magasabb kategória kedvéért a kormányon található kezelőszervek is picit szebbek lettek, mint például egy Kia Ceedben, esetleg egy Kia Soul EV-ben de még egy picit lehetne itt csökkenteni a fényes műanyag felületek mennyiségét, nem menne a minőség rovására. Ezzel együtt a Sorento belső terében a korszellemhez képest még érzéssel bántak az ujjlenyomatokat mágnesként gyűjtő fényes műanag felületekkel, de az ötödik generációba még ennyi sem kell majd.

Egyetlen szívfájdalmam, mint megannyi hasonló esetben, a középkonzol tetejéből bántóan kilógó érintőképernyős egység, de azért annyit megérdemelnek a Kia tervezői, hogy megjegyezzem, ezt legalább szintbe hozták a sebességmérő műszeregységgel. Ettől függetlenül igazán akkor fogok örülni, ha ezek a bután kilógó képernyők végre belesimulnak majd a műszerfalakba. Azért viszont jár a piros pont, hogy a szoftveres felületnél szántak időt és energiát arra, hogy egy UX-ben jártas szakember is ránézzen a végtermékre, ami így nem csak könnyen kezelhető, de kifejezetten tetszetős is lett.

A Telluride-ot idéző hátsó lámpa (Fotó: Leskó Ádám)

A Telluride-ot idéző hátsó lámpa (Fotó: Leskó Ádám)

Az pedig már tényleg a prémium csúcsa, hogy a Sorentóba bekerült a Quiet Mode és a Passenger Talk funkció is. Előbbi lekapcsolja a hátsó hangszórókat, ha a gyerekek elaludnának a hazafelé vezető úton, míg az utóbbi az első mikrofonok segítségével a hátsó hangszórókba közvetíti a sofőr hangját, hogy érthetőbb legyen, amit mond. Erre egyébként túl sok szükség nincs, mert a Sorento hangszigetelése is parádés, a külvilágból sok zavaró zaj nem szűrődik be.

Természetesen megtalálható a Sorentóban minden, ami a 2-es szintű önvezetéshez szükséges, azaz az adaptív tempomat és a sávtartó automatika, ami már-már szériafelszereltségnek számít ebben a kategóriában. Továbbra is a Kia viszont szinte az egyetlen olyan márka, ahol az ülésfűtés mellé üléshűtés vagy szellőzés is jár, nem is értem, hogy más márkáknál ez még hogyhogy nem alap a prémium szegmensben.

A könyöklő elé került a tárcsás váltógomb, amivel a hatfokozatú automatát kapcsolhatjuk, illetve mögé a vezetési üzemmód választását lehetővé tévő, szintén tekergethető gomb. Ezt a kettőt eleinte odanézés nélkül nem mindig sikerült megkülönböztetni, illetve az utóbbi gomb érzékenysége egy picit nagyobb, mint ideális lenne, de mindezt csak azért jegyzem meg, hogy ne végig áradozzak a Sorento erényeiről.

A csomagtartó nyitóját egy picit keresgélni kell, a hátsó ívek megtévesztik az embert - egyébként a típusjelzés alatt található (Fotó: Leskó Ádám)

A csomagtartó nyitógombját egy picit keresgélni kell, a hátsó ívek megtévesztik az embert - egyébként a típusjelzés alatt található (Fotó: Leskó Ádám)

Hátul méretes, 600 liternél is nagyobb csomagtartó fogad, amibe igazán rendesen lehet pakolni. A Sorento kaphato hétüléses változatban is, ilyenkor a csomagtér érthető módon jelentősen lecsökken (körülbelül 175 literre). A hátsó üléseket egyébként a csomagtérből is előre lehet hajtani egy-egy gomb megnyomásával, igaz, ez csak kioldja a tartószerkezetet, visszahúzni már nem tudjuk, ehhez a hátsó ajtón behajolva két, bokamagasságba szerelt kallantyút kell meghúzni. Ezen eltöprengtem egy pár percet, mielőtt rájöttem volna a megoldásra.

Picit lusta a hibridmotor, de jót tesz a fogyasztásnak

A plug-in hibrid Sorento lelke egy 1,6 literes turbós benzinmotorra épített hibrid rendszer, amely 265 lóerőre képes, 350 Nm-es nyomatékkal. Ezzel nem fogunk sehol gyorsulási versenyeket nyerni, de egy bő két tonnás autó esetén ez valószínűleg senkinek sem lesz a célja. A PHEV-hez jár az állandó összkerékhajtás is, ami jól jön, ha kipróbálnánk a havas vagy saras útra szánt vezetési módokat. A villanymotor kapacitása egyébként a gyári adat szerint 51 kilométer, ami teletankolva 740 kilométeres teljes hatótávot tesz lehetővé.

A Kia Sorento plug-in hibrid rendszere csodát művel az autó fogyasztásával (Fotó: Leskó Ádám)

A Kia Sorento plug-in hibrid rendszere csodát művel az autó fogyasztásával (Fotó: Leskó Ádám)

Használat közben egyébként azt tapasztalja az ember, hogy a tisztán elektromos üzemmódhoz eléggé tojásokon kell lépkedni, sőt, a benzines erőforrás ilyenkor is hajlamos néha bekapcsolni és csak hosszabb idő után hallgat el. Talán ez a legzavaróbb az egyébként tényleg parádésan csendes utastérben, különösen, hogy a PHEV verzióhoz jár a zöld rendszám is. Ha viszont a két rendszer együtt teszi a dolgát, akkor csodát lehet látni: teletöltött akkumulátorral, dinamikus autópályás tempónál is csak 3,5 liter körül alakult a Sorento fogyasztása, persze, miután elfogyott az energia, már jobban megjött az étvágya, de így is körülbelül 4,5-5 literes átlaggal lehet közlekedni, ami egy ekkora autónál igazán nem rossz teljesítmény. Az akkumulátor töltése a csekély kapacitás ellenére viszonylag lassú, szűk 3,5 óra is kellhet hozzá, így érdemes meggondolni, hogy mikor és hol áll neki tölteni az ember. A rugózása kifejezetten kellemes, a rissz-rossz budapesti utakon sem rázta ki a lelkünket, a fekvőrendőrök, járdaszegélyek sem kottyannak meg neki.

A minőségéhez és a kategóriájához mérten kifejezetten barátságos a Kia Sorento PHEV ára. A belépő szintért 14,9 millió forintot kérnek, állami támogatás nélkül, a minden földi jóval, hatalmas tetőablakkal és bőrülésekkel is szerelt Kryptonite csomagos modellért pedig 18,9 milliót kell fizetni. Ezen még valamennyit faraghatnak a nagycsaládosok, így sok gyerekkel a full extrás verzió is megáll 16,5 milliónál. Összehasonlításként egy német prémium márka hasonló szintű autóiért bőven 20 millió fölött kell csengetni, így a Kia Sorento PHEV gyakorlatilag best buy kategória ebben a szegmensben.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb zöld hírekről! Engedélyezd az értesítéseket és az elsők között olvashatod a legfrissebb cikkeinket e-mobilitás, okosváros és okosotthon témákban (hogy a többiről ne is beszéljünk! :)