A Toyota fejlesztői egy mérnöki projekt afféle melléktermékeként jöttek rá, hogyan lehet olyan napelemeket fejleszteni, amelyek segítségével "láthatatlan", a környezetbe teljesen beleolvadó napelemek segítségével termelhetnének megújuló energiát.
A speciális megoldásnak köszönhetően létrejöhet akár olyan kabát, amellyel használat közben lehet töleni pédául a telefonunkat, vagy olyan naptéglák, amelyek észrevétlenül simulhatnak bel e a házak falába.
A japán kormányzat határozottan letette a voksát a megújuló energiaforrások használata mellett, ezekhez a tervekhez szervesen illeszkednek a Toyota fejlesztései is. A végső cél, hogy 2050-re karbonsemlegessé tegyék az ország működését, és ennek érdekében minden lehetséges eszközt bevetnek - például kötelezővé tették az új épületek napelemekkel történő felszerelését.
A célok ambiciózusak, azonban van egy nem is olyan kis bökkenő. Már a köztes, 2030-ra kitűzött célok megvalósításához is meg kellene duplázni a kihelyezett szolárpanelek számát, az ország azonban kezd kifogyni az erre alkalmas, szabad területekből. A fenntarható energetikai törekvések viszont mégsem mehetnek a természeti környezet vagy a lakóhelyek kárára, így más megoldásokat kell találni, méghozzá sürgősen.
Ezen a ponton találkozik a valós és kritikus piaci kereslettel a Toyotának az a projektje, amely valójában nem hivatalos kutatásként indult, ám időközben elnyerte a legfelső cégvezetés támogatását. Ez a tulajdonosi szemlélet nem ritka a Toyota munkatársainál: számos olyan projektről szerzett tudomást a világ - a kosárlabdázó robottól kezdve a hatékony pihenést elősegítő relaxációs fotelig -, amelybe eredetileg önszorgalomból, szabadidejükben vágtak bele az autógyártó mérnökei.
Dr. Taizo Maszuda ma a Toyota szénsemlegesség fejlesztési részlegét vezeti, ám történetünk régebben kezdődik - olyankor, amikor a szénsemlegesség, az elektromosság vagy a napenergia még közel sem élveztek olyan központi szerepet az autóiparban, mint manapság.
A szakember fantáziáját ennek ellenére izgatta a fenntartható energia kérdése, és mivel a Toyota fényezéstechnológiai részlegén dolgozott, a cég állandó beszállítóival elkezdett egy olyan megoldáson dolgozni, ami bizonyos hullámhosszon visszaveri a fényt - ettől lesz színes a felület -, a többi tartományban viszont nem elnyeli, hanem átengedi a hullámokat. Egy ilyen réteg - legyen az festék vagy fólia - lehetővé tenné, hogy tetszőleges felületeken szolárcellákat helyezzenek el, és azokat a környezethez illő színnel fedjék el. A Nippon Paint autóipari festékspecialistával és az F-WAVE szolárcella-gyártóval szorosan együttműködve a csoport egy világelső technológiát hozott létre, amelynek azonban volt egy apró hátulütője: nem volt igazán releváns az autóipar számára.
Egy színezett szolárcella bárhol elhelyezhető, és áramszünet során is képes működtetni egy berendezést - Japánban ez fontos hívószó, hiszen a földrengések, viharok miatt gyakran vannak kimaradások az energiaellátásban. Az autókon is jó volna elhelyezni persze színes napelemeket, de a karosszéria összetett felületeire bajosan illeszkednének a cellák. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy kidolgoztunk valamit, ami mindenkinek jó volt, csak a Toyotának nem
- fejtette ki Taizo.
Kezdetben emiatt kifejezetten erős ellenállásba ütköztek a cégen belül. Eretnekséggel vádolták őket, ugyanakkor a stáb hitt a találmányban, ezért folytatták a munkát. Végül maga Akio Tojoda - aki akkor még a cég elnökeként hozott stratégiai döntéseket - karolta fel a projektet, ezzel zöld utat adva a munkának.
A színes napelemek projektje ma már központi támogatással, gőzerővel zajlik a Toyotánál, a piaci szereplők pedig sorban állnak a lehetőségért, hogy együttműködhessenek olyan innovatív termékek kifejlesztésében, amelyek vadonatúj lehetőségeket nyithatnak meg saját ügyfeleik előtt. A sportruházatok gyártói, a reklámipar és persze az építőipar magától értetődően látott fantáziát a technológiában, hiszen vadonatúj termékeket hozhatnak létre a színes - sőt, akár mintázattal ellátott - szolárcellák révén, a klimatizált öltözetektől kezdve a hosszú üzemidejű hűtőtáskákon át az önfenntartó energiaellátású otthonokig. Különösen jó lehetőségeket teremt a technológia a műemlék épületek vagy templomok, szentélyek energizálására, hiszen ezeknél az építészeti jegyekbe beleolvadó , észrevétlen szolárcella az egyetlen elfogadható megoldás.
A technológia ma még csak előrehaladott fázisban lévő, tudományos elmélet, a sorozatgyártás beindításáig még számos akadályt el kell hárítani - nem utolsósorban a költségeket kell jelentősen csökkenteni. A lehetőség azonban adott, ráadásul a projekt nem elhanyagolható járulékos előnye, hogy ihletet és erőt adhat további hasonló projektek megvalósulásához.